174/5. A kicserélt kulcs — Érkezés Saint-Julien-du-Saut-ba

A mozdony mély füttyel jelezte a sebességcsökkentést, ahogy a szerelvény lassan befordult a Saint-Julien-du-Saut felé vezető vágányra. Kray báró karba font kézzel, halvány mosollyal lépett közelebb a padlón kuporgó utashoz.
– Úgy tűnik, Uram, a menetrend tekintettel van a meglepetésekre – jegyezte meg a báró. – Bár el kell ismernem, Verneuil-ben jelentősen kevesebb nyomozó szokott várakozni az éjszakai peronon.
– Ez egy minősíthetetlen félreértés! – méltatlankodott a férfi, miközben gyanakvóan próbálta elrejteni kezeit a kabátja szárnyai alá. – Csupán felcseréltem a csomagomat a váróteremben!
– Rendkívül sajnálatos tévedés – bólintott Monsieur Vaneau szelíden, miközben megkocogtatta a lánc egyik rézszemét. – Különösen azért, mert a táska pántjába hímzett monogram megegyezik az Ön inggallérján lévővel. A lakat azonban, amit oly művészien próbált elakadtnak feltüntetni, nem a táskát hivatott védeni, hanem az Ön türelmetlenségét.
A fiatal, hegedűtokos hölgy elfojtott mosollyal igazította meg a vállán a pántot.
– Tehát a kulcs nem az Öné, de a táska igen? Ez csakugyan rendhagyó üzletviteli módszer.
– Monsieur Vaneau – lépett közelebb Laurent kalauz a folyosó felől, miközben a szerelvény nagyot zökkenve megállt –, a peronon már két helyi nyomozó méregeti a hálókocsi ajtaját. Meglehetősen idegesnek tűnnek.
– Ne várakoztassuk őket – felelte Vaneau elegánsan. – A hatóságok ritkán kedvelik a rejtvényeket, ha azok késve érkeznek.