173/4. A csavarhúzó és a tenger — Vizsgálat a hatos fülkében

– Rendben van, uraim – sóhajtott a szürke köpenyes utas, és kelletlenül kitárta a hatos fülke ajtaját. – Elismerem, ez valóban nem kalap. De egy tengerészeti kronométer birtoklása aligha számít bűncselekménynek a vasúti szabályzat szerint.
– Hacsak nem a szárazföld közepén próbálják álcázni – jegyezte meg Laurent kalauz elégedetten. – A vasúttársaság különösen háklis az olyan csomagokra, amelyek óraműként viselkednek.
Monsieur Vaneau belépett a fülkébe, és közelebb hajolt a sárgaréz szerkezethez. A finom fogaskerekek között egy apró, félbehajtott selyempapír csillogott.
– Egy kronométer valóban ártalmatlan tárgy – mondta a nyugalmazott fődetektív halk, kimért hangon. – Feltéve, ha nem a marseille-i kikötőparancsnokság gyűjteményéből hiányzik tegnap óta. És ha a hajszálrugóját nem egy hamisított váltóval próbálták kitámasztani.
Baron Kray kíváncsian hajolt be a folyosóról.
– Azt akarja mondani, hogy ez a szerencsétlen a szárazföldön navigál egy ellopott órával?
– Leginkább a felelősségre vonás elől próbál navigálni – válaszolta Vaneau halvány mosollyal. – Bár a választott útvonala szokatlan. A tengerészeti műszerek köztudottan rosszul viselik a mozdony kormát.
A szürke köpenyes utas felcsattant:
– Önöknek semmi joguk az ingóságaimban vájkálni!
– Egyetértek – bicentett Vaneau. – Ezért hagyjuk a további vizsgálatot a közeledő állomás rendőrbiztosára.