172/5. A marivali letartóztatás — Léptek a nyirkos peronon

A gőz sziszegve csapódott fel az ablaküvegek előtt, ahogy az Intercontinental Express végleg megállott Marival nyirkos peronja mellett. Az ajtó szinte azonnal kitárult, és a folyosóra két helyi nyomozó lépett be, élen egy határozott fellépésű felügyelővel.
– A törvény nevében! – lépett a gyanúsított elé a tiszt. – Letartóztatom önt szabotázskísérlet és a VIP-hálókocsi széfjének veszélyeztetése miatt.
A fekete kalapos úr sápadt arccal roskadt meg, az ellenállás legkisebb jele nélkül engedve, hogy a fémbilincs a csuklójára kattanjon.
– És ha szavadba vághatok, felügyelő úr – fűzte hozzá Monsieur Vaneau a rá jellemző szelíd eleganciával –, a szervizkulcsot a jobb belső zsebében találják. Meglehetősen kenőolajos, de rendkívül tanulságos darab.
– Köszönjük, Monsieur Vaneau – bólintott tisztelettel a nyomozó. – A megszokott pontosság.
Laurent, a kalauz mélyet sóhajtva törölgette a homlokát, miközben az elkövetőt elvezették. A peronon rövid nyüzsgés támadt; pár utas leszállt, míg a többiek a kocsik felé igyekeztek. Laurent épp becsukni készült a nehéz szerelvényajtót, amikor egy zaklatott, szürke köpenyes új utas lépett a folyosóra. A férfi idegesen nézett körbe, miközben görcsösen szorított a mellkasához egy apró, pántokkal átkötött fadobozt.
Vaneau csöndesen figyelte a jövevény bizonytalan lépteit. Az ajtók csattanva záródtak, s a vonat lassan kilendült a fényjelzők közül, hogy folytassa útját Briare felé.