171/8. A nyomásszabályozó csele — Kattogó kerekek Auberoche felé

A zaklatott új utas megriadt, hátrálni kezdett, de a folyosó túl szűk volt a meneküléshez. Monsieur Vaneau halk kattanással elővette régi ezüst zsebóráját, egy pillanatig nézte a mutatókat, majd nyugodtan becsukta.
– Pontosan három perc múlva Auberoche állomásra érkezünk – mondta, miközben tekintetével fogva tartotta a férfit. – A terv kétségkívül zseniális volt. A fűtés leállítása pánikot szült, s amíg mindenki a hegedűtok látszólagos veszélyével volt elfoglalva, Önnek szabad útja nyílt a szomszédos fülke páncélszekrényéhez. Csakhogy elfelejtett kezet mosni. Az a finom rézkupakos gépzsír a mandzsetáján meglehetősen idegenül mutat egy elegáns utason.
– Ez képtelenség! – dadogta a férfi, de hangja elcsuklott.
– A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek – jegyezte meg szárazon Vaneau. – A valódi tettes pedig nem más, mint…
Ebben a pillanatban a hálókocsi kerekei élesen csikorogni kezdtek, a vonat hirtelen nagyot fékezett. A folyosó végén álló poharak csörrenve csúsztak el a tálcán. A szerelvény lassan begördült az esőáztatta Auberoche állomásra.
Az ajtók szinte azonnal kinyíltak, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. Vezetőjük szigorúan körbenézett, majd egyenesen a sápadt férfihoz lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a vasúti szabotázs és lopási kísérlet ügyében.
– …mint a hírhedt hamisító, aki magát utasnak álcázta – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a rendőrség érkezése a világ legtermészetesebb, óramű-pontosságú eseménye lett volna.
A férfit megbilincselve vezették el. A peronon az utasok egy része leszállt, miközben egy új utazó lépett a folyosóra, aki gyanúsan kevés poggyásszal, de annál kíváncsibb tekintettel fürkészte a fülkék ajtaját. Vaneau csendesen figyelte. A vonat ajtói becsukódtak, és a szerelvény komótosan elindult a következő állomás felé.