171/7. A gőzszelep titka — A nyomok igazsága

Laurent kalauz sietős léptekkel a szervizszekrényhez lépett, s kulcsával kipattintotta a sárgaréz zárat. Monsieur Vaneau és a nyomában haladó társaság – a megkönnyebbült Kray báróval és a megszeppent fiatal nővel – a keskeny folyosón gyűlt össze.
– Mielőtt elfordítaná a főszelepet, Laurent barátom, vesse csak a pillantását arra a kis réztáblára – mutatott Vaneau az ezüst tollával a belső szerkezetre.
– Egyezik a hegedűtokban talált számsorral! – kiáltott fel a kalauz, szemeit meresztve.
– Pontosan – bólintott a fődetektív higgadtan. – A kisasszony nehéz hegedűtokja nem bombát rejtett, hanem a hálókocsi saját, tegnap éjjel kiszerelt nyomásszabályozóját. Azért volt oly súlyos, mert tiszta öntöttvas.
– De miért tenné valaki a fűtés alkatrészét egy hegedűtokba? – kérdezte Kray báró, csodálkozva simítva végig a bajszán.
– A félrevezetés kedvéért – felelte Vaneau száraz eleganciával. – A pánik és a gőzkiesés elterelte mindenki figyelmét, miközben a valódi tettes abban reménykedett, hogy a zűrzavarban észrevétlenül kinyithatja a szomszédos VIP-fülke páncélszekrényét.
A varelmont-i nyomozó lassan magához tért a megdöbbenéstől.
– És a kisasszony?
– Ő csupán gyanútlan áldozat, akinél a csomagot elhelyezték – mosolyodott el melegen Vaneau, majd tekintete a folyosó végén várakozó zaklatott új utasra tévedt. – Ellentétben azzal, aki a túlsúlyos tokot a négyes fülkébe csempészte.