171/6. A finomhangolt szerkezet — Feszült várakozás a kattanásra

Monsieur Vaneau óvatosan megkocogtatta a rézfogaskerekeket az ezüst tollával. A kerekek halkan, vészjóslóan megmozdultak.
– Egy óra, amely nem mutatja az időt, csupán méri azt – jegyezte meg a detektív, miközben kiegyenesedett. – És amelynek fogaskerekei gyanúsan egybeesnek a hálókocsi fűtésrendszerének elzárószelepével.
A folyosóról ekkor zihálás hallatszott. Egy zaklatott új utas rontott a négyes fülke ajtójába, nyomában a varelmont-i nyomozóval, akinek arcáról teljesen lemosódott a szakmai magabiztosság. Mindketten rémülten meredtek a nyitott hegedűtokra.
– Ez... ez az? – dadogta a zaklatott jövevény, ujjával a fémalkatrészek felé bökve. – Ugye nem fog felrobbanni?
– Csak abban az esetben, ha a kisasszony elfelejtette felhúzni a rugót – felelte Kray báró szárazon, félreállva az útból. – De úgy látom, a finommechanika inkább a nyomás szabályozására szolgál, mintsem a levegőbe repítésünkre.
Monsieur Vaneau ekkor méltóságteljesen benyúlt a mellényzsebébe, és előhúzta patinás ezüst zsebóráját. Egy kattanással felpattintotta a fedelét, majd tekintetét a számlapról a jelenlévőkre emelte.
– Pontosan hét perc múlva Elberen állomására érkezünk – mondta halkan, de ellentmondást nem tűrően. – Addig is, Laurent barátom, legyen kedves elzárni a főgőzkapcsolót a szolgálati szekrényben, mielőtt a kisasszony egyedi órája szaunává változtatja az Intercontinental Expresst.
A varelmont-i nyomozó megkönnyebbülten, de még mindig reszkető kézzel támaszkodott meg az ajtófélfán, miközben a dacos fiatal nő lesütötte a szemét.