169/8. A diplomáciai tekercs — Végkifejlet Orival peronján

– Önök azt hitték, a felügyelő úr a törvényt képviseli – magyarázta Vaneau szelíden, miközben elsimította a tekercs szélét. – A félrevezetés mesteri volt: a szolgálati szekrény feltörését a szürke köpenyes utasra terelte, miközben a kódot nyitó lencse mindvégig a saját gomblyukában lapult. Csupán egyetlen apróságot számított el.
– Mégis mit? – sziszegte a sarokba szorított férfi, miközben Baron Kray mozdulatlanul állta útját.
– Azt, hogy egy igazi órásmester sosem karcolja meg a lencse szélét a saját monogramjával. Ön nem nyomozó, hanem a körözött hamisító, akit...
A vonat hirtelen, éles csikorgással fékezett. Poharak csörrentek a tálcán. A szerelvény lassan begördült Orival állomás kivilágított peronja mellé.
Az ajtó kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük határozott léptekkel a sápadt férfihoz lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott diplomáciai rejtjelkódok eltulajdonításának kísérlete miatt!
– ...és akit a rendőrség már ezen a megállón várt – fejezte be Vaneau a mondatát, mintha a hatóságok a menetrendhez igazodtak volna.
A letartóztatottat elvezették. A kalauz fellélegzett, s a megkönnyebbült utasok visszatértek fülkéikbe. Az ajtók becsukódtak, a szerelvény újjáéledő zakatolással megindult a következő állomás felé. A szomszédos kocsiból egy új utas lépett a folyosóra, aki feltűnően szorosan ölelte magához túlságosan is nehéz, lelakatolt fafúvóstokját.
Émile Vaneau elégedetten zsebébe süllyesztette ezüstóráját.