169/5. A karcolt fémkazetta — Rejtély a szolgálati szekrényben

Monsieur Vaneau óvatosan félretolta a posztókabátot, és a szekrény mélyére nyúlt. A sötét sarokban nem menetrend vagy tartalék lámpabél lapult, hanem egy apró, selyemmel bélelt fémdoboz, amelynek fedelét ugyanolyan finom rézkarcolat díszítette, mint a korábban meglelt lencsét.
– Nahát! – hüppedt fel az elegáns hölgy, miközben illatos zsebkendőjét az orrához szorította. – Csak nem a híres varelmont-i gyűjtemény hiányzó darabja az?
– Hacsak nem egy rendkívül drága teásdoboz, madame, akkor valóban az – jegyezte meg Vaneau szárazon, miközben a doboz zárszerkezetét szemlélte. – Ám a retesz számsorát valaki erőteljesen megkarcolta. Egy türelmetlen elme nyoma.
Baron Kray izgatottan igazított egyet a csíptetőjén. – De miért rejtené valaki a kalauz szekrényébe a zsákmányt, ha utána nem tudja kinyitni?
– Mert a kulcs, pontosabban a megfelelő beállító lencse, menet közben gazdát cserélt – felelte Vaneau, majd a folyosó sötétebb vége felé pillantott, ahol a varelmont-i nyomozó szorongva, bizonytalan léptekkel közeledett. – Vagy talán az illető rájött, hogy ezen a vonaton a titkoknak rossz szokásuk, hogy a legkevésbé alkalmas pillanatban bukkannak a felszínre.