169/4. A rézkódos zárszerkezet — Kutatás a folyosó végén

Monsieur Vaneau lassan elfordult a zárva maradt ajtótól, és intett társainak, hogy kövessék a keskeny folyosón. A hálókocsi ütemes zakatolása mellett lépteik alig csaptak zajt, ahogy a kalauz fülkéje melletti kis szolgálati szekrény felé haladtak.
– Ha jól értem, Ön nem a nyolcas fülke morcos lakóját tartja az elkövetőnek? – kérdezte az elegáns hölgy, miközben óvatosan kikerült egy lecsavarozott réz falikart.
– A gyanú olyan luxus, kedves madame, amit én ritkán engedhetek meg magamnak – válaszolta Vaneau száraz, elegáns mosollyal. – Inkább a tényeket részesítem előnyben. Nézzék csak ezt a sárgaréz pántot ezen a fali zárszerkezeten.
Baron Kray türelmetlenül előrehajolt, és szemüvegét igazgatva tanulmányozta a finom vésést. – Hát ez hallatlan! A számsor valóban megegyezik a lencse szegélyén lévő jeggyel! De mit keresne egy egyedi nagyító a vasúti széf foglalatában?
– Pontosan ezt a kérdést szerettem volna elkerülni – jegyezte meg Vaneau, majd ujjbegyével óvatosan megnyomta a zár nyelvét. A nehéz tölgyfa ajtó halk kattanással tárult ki, felfedve a rekesz tartalmát: a kalauz tartalék egyenruhája mögül egy finoman megmunkált, de átvágott fémplomba fordult ki a szőnyegre.
– Valaki tehát megelőzött bennünket – állapította meg a báró elhűlve.
– Vagy csupán rossz kulcsot használt – helyesbített Vaneau csendesen.