167/4. A selyembélés titka — Feszültség a folyosón

– Valóban? – a hölgy hűvös mosolya kissé megfagyott, de hangja megőrizte fensőbbséges tónusát. – Ha azt feltételezi, monsieur, hogy ez a családi ereklye holmi közönséges zsebtolvaj-szerszámosláda, hát tessék. Győződjön meg róla a saját szemével.
Egy határozott mozdulattal felpattintotta az ezüst szelence fedelét. Baron Kray azonnal előrehajolt, szinte belebújva a dobozkába, de csalódottan hördült fel: a pecsétgyűrűnek nyoma sem volt. Ehelyett a puha, sötétkék bársonyon három apró, hajlított ezüsttű pihent, finom fémfogantyúval.
– Látja? Semmi! – méltatlankodott a báró. – Csak női kacatok!
– Attól tartok, báró, ezek a kacatok meglehetősen válogatósak a zárak terén – jegyezte meg Vaneau, és ujjheggyel finoman megérintette az egyik tűt. – Ez a hármas számú feszítő. Kiváló svájci munka. Leginkább makacs bőröndök és kevésbé együttműködő fiókok megnyitására használják a finomabb körökben.
– Ez nevetséges! – csattant fel a hölgy. – Hajcsatok, semmi több!
– Kétségkívül roppant praktikusak lehetnek egy olyan frizurához, amelynek elkészítéséhez lakatosszerszám szükséges – felelte Vaneau szárazon. – Viszont a pecsétgyűrű valóban nincs itt. Ami arra utal, hogy a tolvajunk vagy rendkívül gyorsan szabadult meg a zsákmánytól, vagy...
A mondatot a kerekek hirtelen csikorgása vágta félbe. A szerelvény rándult egyet, ahogy a fékek működésbe léptek, s a folyosó ablakán túl feltűntek Varelmont állomás sárgás fényei.