164/4. A beállított számsor — Lassuló gőz Auberoche felé

A fiatal, fátyolos hölgy felcsattant, és szorosabban a mellkasához szorította a szalagos dobozt.
– A kalapjaim ártatlanok, uram! Nincs joga átkutatni a holmimat egyetlen gyanús kattanás miatt!
– A kattanások szerkezete, mademoiselle, rendkívül sajátos – jegyezte meg Monsieur Vaneau, s mutatóujjával finoman megérintette a doboz rézszegélyét. – Az első kattanás a számsor léptetése, a második a festékező henger záródása. Egy párizsi kalaposmester ritkán nyomtat értékpapír-sorozatszámokat a selyembélésre.
Laurent kalauz halkan elfojtott egy elismerő köhintést, s diszkréten elállta a folyosó kijáratát.
– De hát a doboz zárva van! – erősködött a hölgy, s hátralépett a fülke küszöbén.
– Valóban – bólintott Vaneau. – De a doboz alján kialakított rejtett nyílás pontosan illeszkedik a hatos fülke padlójának szellőzőrácsára. Ön nem kalapot szállít, hanem az elbereni gyorsprés által megmunkált hamis bankjegyeket számozza újra utazás közben.
A vonat kerekek csikorgásával lassulni kezdett, ahogy a sínek mentén feltűntek Auberoche külső jelzőlámpáinak sárga fényei.
– És ha így lenne? – fakadt ki a nő, miközben a fátyol mögött feszült tekintet villant. – Nem bizonyíthatja!
– A bizonyítékot Ön maga szolgáltatta – felelte Vaneau megszokott derűjével. – Az olajnyom, amelyet Laurent úr észrevett, nem a mozdonyból származik, hanem a számozógép finommechanikai kenőanyagából. S ez a különleges mandulaillatú műszerolaj meglehetősen ritka a hálókocsikban.