164/3. A rejtett számozógép — Kattanások Auberoche felé

– Bocsánatot kérek a zavarásért, uram – hajolt meg finoman Monsieur Vaneau a sötétkék kabátos utas felé. – Csupán a vonatszemélyzet ellenőrzi a párizsi kalapdivat technikai fejlődését.
A sötétkék kabátos mormogott valamit a tisztességes utazók éjszakai nyugalmáról, majd bosszúsan visszahúzódott a fülkéjébe, s magára reteszelte az ajtót. Laurent kalauz halk, kérdő pillantást vetett a fődetektívre.
– És most, uram? Átvizsgáljuk a hatos fülkét?
– A hölgy – válaszolta Vaneau csendes derűvel, miközben igazított egyet hófehér kesztyűjén – épp a legkényesebb művelet végére ért. A hordozható számozógépek beállítása meglehetősen pepecselős munka.
Ekkor a hatos fülke ajtója felpattant. A fiatal, fátyolos hölgy lépett a folyosóra, szorosan magához ölelve a selyemszalagos dobozt. Tekintete zaklatottan villant a két férfira.
– Uraim! – szólalt meg élénk feszültséggel. – Hát már a saját fülkéjében sem rendezgetheti a kalapjait egy egyedül utazó nő?
– Cseppet sem tiltott, mademoiselle – felelte Vaneau elegáns nyugalommal. – Ám a kalapdobozok ritkán hagynak gépolajat a rézszegélyen, s még ritkábban adnak ki acélos kattanást.
– Ez felháborító! Maga engem gyanúsít?
– Egyelőre csak azt, hogy túl hamar szeretne megnyugodni – felelte Vaneau, majd lassan előhúzta zsebéből a régi ezüst zsebórát. Lepattintotta a fedelét, s kimérten folytatta: – Pontosan nyolc perc múlva Auberoche állomásra érkezünk. És attól tartok, a peronon várakozó nyomozók rendkívül érdeklődőnek bizonyulnak majd a párizsi kalapdivat iránt.