160/6. A leleplezett hallgatózó — Új arcok Saint-Mireux után

– Letartóztatom Önt a törvény nevében, tiltott adatrögzítés és mások magánszférájának megsértése ügyében – jelentette ki a vezető csendőr, és határozott mozdulattal megragadta a férfi karját.
– Különösen, ha figyelembe vesszük – tette hozzá Monsieur Vaneau higgadtan –, hogy a szerkezet által rögzített adatok nem óraszerkezetekről, hanem a szomszédos fülkében őrzött részvénycsomagról szólhatnak. A türelem ritka erény, de a túlzott kíváncsiság ritkán marad büntetlenül.
A fekete kalapos úr sápadtan, egyetlen szó nélkül hagyta, hogy a csendőrök levezessék a saint-mireux-i peronra. Laurent kalauz megkönnyebbülten igazította meg a sapkáját, miközben a gőzmozdony éles sípszóval jelezte az indulást. Az ajtók sziszegve záródtak, s a szerelvény lassan kigördült az állomás fényéből az éjszakába.
A folyosó végén ekkor egy új utas tűnt fel. Szürke köpenyt viselt, és szokatlanul zaklatottan szorongatott a kezében egy apró, viasszal lepecsételt fémhengert, miközben gyanakvó pillantást vetett a szomszédos fülkékre.
– Bocsánat, uram – fordult a kalauzhoz fojtott hangon –, rendben találja ezt a zárat? Úgy tűnik, megszorult.
Émile Vaneau lassan előhúzta a zsebóráját, kipattintotta a fedelét, és megtekintette a számlapot.
– Pontosan harminc perc múlva Chantelle állomásra érkezünk – mondta halkan. – Ám attól tartok, a zár nem megszorult, hanem valaki alig pár perce próbálta feltörni.