158/6. A második karcolás — Gőzök Lainville felé

A szerelvény lassú zökkenéssel indult el Valcourt állomásáról, visszanyerve szokásos, ütemes robogását. Laurent kalauz elégedetten törölte meg a homlokát a zsebkendőjével.
– Hál’ istennek! A csendőrök elvitték a tolvajt, s a kötvények is megkerültek. Végre nyugodt éjszakánk lesz, Monsieur Vaneau.
– A nyugalom ritka vendég ezen a vonaton, Laurent – jegyezte meg Vaneau szelíden, miközben belépett a szomszédos fülkébe. – Különösen akkor, ha egy fadobozon kettővel több karcolás van, mint amennyit a jóhiszeműség indokolna.
A szürke köpenyes utas riadtan kapta fel a fejét, s csontos ujjaival átkarolta a lakkozott ládikát.
– Uram, Ön mire céloz? A tolvajt letartóztatták! Ne zaklassa a becsületes utazókat!
– A becsületesség ritkán sziszeg rézdrótok társaságában – felelte Vaneau száraz mosollyal. – A szomszéd fülkéből áttolt drót valóban a zárat piszkálta, de a doboza oldalán lévő friss vágás nem a tolvaj keze munkája. Ön maga ejtette, amikor sietve bereszelt a duplafenékbe.
– Ez nevetséges! – pattant fel a férfi. – Nincs itt semmiféle duplafenék!
– Nem vitatom – bólintott a detektív. – A tények néha különös humorérzékkel rendelkeznek. Különösen, ha a szerelvény már Lainville felé tart.