158/5. A duplafenekű táska — Csendőri fogadtatás Valcourt-ban

A fiatal úr arca egyetlen pillanat alatt veszítette el minden egészséges színét. Görcsösen szorította magához a bőrtáskát, mintha az megvédhetné a fizika és a logika törvényeitől.
– Ez... ez rágalom! A táskámban csak a személyes holmijaim vannak! – tiltakozott rekedten.
– Természetesen – válaszolta Monsieur Vaneau a szokásos, szinte megnyugtató nyugalmával. – És a személyes holmijai között puszta véletlenségből néhány állami kötvény is lapul, amelyeket a szürke köpenyes úr dobozának sziszegése közben emelt ki.
Mielőtt a fiatalember válaszolhatott volna, a vonat nagyot zökent, s a kerekek sivítva lassítani kezdtek. A folyosón csörrentek a lámpabúrák, Laurent kalauz pedig rutinos mozdulattal kapaszkodott meg a rézkorlátban. A szerelvény lassan begördült a csikorgó síneken a gőzpárába burkolózó Valcourt állomásra.
Az ajtó sziszegve feltárult, s két egyenruhás csendőr lépett a hálókocsi folyosójára. A vezetőjük szigorú tekintettel nézett végig a társaságon, majd határozottan a sötétkék kabátos utas felé lépett.
– A törvény nevében letartóztatom Önt értékpapír-lopás gyanújával – jelentette ki a tiszt, s a bilincs kattanása végleg elvágta a fiatalember minden további érvelését.
Ahogy a csendőrök elvezették a megdöbbent tettest, Laurent fellélegzett, de Vaneau nem mozdult. Szeme a szomszédos fülke nyitott ajtóján pihent, ahol a szürke köpenyes utas épp megkönnyebbülten zárta le a dobozát. A detektív ajkán halvány, rejtélyes mosoly bukkant fel: a rézdrót rejtélye megoldódott, de a doboz oldalán lévő második, egészen friss karcolás még tartogatott némi meglepetést.