158/7. A leleplezett rekesz — Állomásfejezet Lainville-nél

A szürke köpenyes utas keze megremegett a lakkozott doboz pántján. Sápadtan meredt a detektívre, de mielőtt válaszolhatott volna, Monsieur Vaneau felöltője zsebébe nyúlt.
Elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta, s egy pillanatig némán nézte a finoman ketyegő mutatókat.
– Pontosan négy perc múlva Lainville állomásra érkezünk – mondta nyugodtan, majd visszahajtotta a fedelet. – És a lainville-i csendőrök rendkívül alapos emberek. Különösen, ha egy duplafenekű rekeszből kell előhalászniuk a hiányzó értékpapírokat.
– Ez képtelenség! – méltatlankodott a férfi, miközben görcsösen maga mögé próbálta rejteni a ládikát. – A tolvajt már elfogták Valcourt-ban!
– A tolvaj csupán egy kényelmes célpont volt – felelte Vaneau száraz mosollyal. – A rézdróttal Ön piszkálta a szomszédos fülke zárját, hogy a figyelmet a sötétkék kabátos úrra terelje. A második karcolás a dobozon azonban elárulta: a rekesz zárószerkezetét az utolsó pillanatban, sietve igazította el.
A szerelvény ekkor hirtelen nagyot fékezett. A csikorgó fémhang végigfutott a hálókocsin, Laurent kalauz pedig épphogy elkapta a réz fogantyút. A vonat lassan begördült a kivilágított peron mellé.
Az ajtó csapódott, és két egyenruhás lépett a folyosóra. A lainville-i nyomozó határozott léptekkel emelte meg a kalapját Vaneau előtt, majd a szürke köpenyeshez fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az elcserélt értékpapírok ügyében.
– ...amelyeket a fedélzeti lámpa alatt reszelt dróttal próbált leplezni – fejezte be szelíden Vaneau a gondolatot, miközben elnézte, ahogy az utast elvezetik.
A peronról új utas lépett a hálókocsiba: egy fiatalember, aki túlságosan görcsösen szorított magához egy nehéz, bőrpántos utazótáskát. Laurent kalauz fellélegzett, Vaneau pedig elgondolkodva igazította meg a gallérját. A szerelvény ajtai becsukódtak, s az Intercontinental Express elindult a következő állomás felé.