158/3. A reszelt zár — Sürgető gőz a folyosón

– Úgy érti, valaki szándékosan rongálta meg a záramat? – kapott a mellkasához a szürke köpenyes utas, miközben a kezében tartott láda újabb, vaníliaillatú gőzpászmát lövellt a mennyezet felé.
– Dehogy rongálta – helyesbített Monsieur Vaneau elnéző mosollyal. – A szakszerűtlen próbálkozó csupán finom karcolásokat hagyott, mivel sietnie kellett. A zár nyelve sértetlen, csupán egy vékony rézdróttal próbálták megakadályozni, hogy kívülről könnyen rányissák az ajtót.
Laurent kalauz óvatos mozdulattal elfordította a pótkulcsot. A retesz engedelmesen kattant, s a fülkeajtó szép lassan besiklott. A kis asztalkán egy üresen tátongó, bársonnyal bélelt kulcstartó dobozka feküdt.
– Íme a rejtély – mutatott az asztalra Vaneau. – A fülkekulcs nem sétált el; bent maradt. Csupán valaki áttolta az ajtó alatti résen, hogy időt nyerjen.
– De miért tenné bárki ezt, miközben a dobozom perceken belül felrobbanással fenyeget? – méltatlankodott a szürke köpenyes, s gyorsan az asztalra helyezte a sziszegő ládát.
– Mert a gőzölgő szerkezet sziszegése kiváló figyelemelterelés – jegyezte meg higgadtan a detektív, s a sötétkék kabátos utasra pillantott. – Amíg a folyosón mindenki a nyomásszeleppel volt elfoglalva, valaki csendben végzett a dolgával a szomszédos fülkében.