158/2. A hiányzó fülkekulcs — Nyomás alatt a folyosón

Laurent elképedten nézett a zár üres kulcslyukára, miközben a szürke köpenyes utas egyre feszültebben szorongatta a nyikorgó ládát. A fedél alól szivárgó finom gőz édeskés, vaníliára és égő filcre emlékeztető illatot árasztott a hálókocsi folyosóján.
– A fülkekulcsok ritkán sétálnak el önállóan, hacsak nem kaptak szárnyakat a menetszéltől – jegyezte meg Monsieur Vaneau szelíd derűvel. – Biztos benne, uram, hogy nem a köpenye legmélyebb zsebében pihen?
– Teljesen biztos! – méltatlankodott a szürke köpenyes férfi, miközben a doboz belsejében egy újabb mechanikus kattanás rezdült. – Ráadásul ez a finom szerkezet felettébb türelmetlen. Ha néhány percen belül nem kap friss levegőt, a nyomásszelep önhatalmúan cselekszik!
A szomszédos fülke ajtaja résnyire nyílt; a fiatal fátyolos hölgy riadtan pillantott ki a folyosóra, mögötte pedig a sötétkék kabátos utas húzódott feszülten a fal mellé.
– Ne essenek pánikba! – nyúlt Laurent a kalauzi pótkulcsos karikájához. – A válogatott kulcscsomóm még egyetlen sárgaréz zár előtt sem hátrált meg. Kivéve természetesen a gőzölgő ládákat.
– Rendkívül megnyugtató – bólintott Vaneau, s miközben a kalauz a zárba illesztette a fémlemezt, a detektív figyelmesen végigsimította a kilincs alatti illesztést. – Különösen azért, mert úgy tűnik, valaki már próbálkozott ön előtt. És felettébb szakszerűtlen eszközökkel.