155/8. A ketyegő bőrtáska — Kattanó bilincsek Belcastel peronján

A hálókocsi szűk folyosóján addigra szinte az összes kíváncsi utas összegyűlt. Monsieur Vaneau könnyedén a fal faborításának támaszkodott.
– A kénes pára és a gyanús ketyegés mindenkit bombától való félelemmel töltött el – kezdte Vaneau halk, kimért hangon. – A félrevezetés rendkívül leleményes volt. A szerkezet ütemes kattogása pokoli gépezetre utalt, ám a kénszag csupán a gyorsan száradó nyomdafesték adaléka. A fiatalember útitársa, a sötétkék kabátos úr szándékosan terelte rá a gyanút, hogy míg mindenki a táskától retteg, ő kicserélhesse a kliséket.
Mielőtt azonban Vaneau kimondhatta volna a végső nevet, a vonatszerelvény éles csikorgással fékezni kezdett. Poharak csörrentek a szomszédos fülkékben. Az Intercontinental Express lassan begördült Belcastel állomás fénylő peronjára.
Az ajtók szisszenve kitárultak, és két helyi nyomozó lépett a hálókocsiba. A vezetőjük habozás nélkül a sötétkék kabátos utas felé nyúlt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az értékpapír-hamisítási ügyben való részvételért! – mondta a felügyelő, miközben a bilincs kattant.
– ...aki a szálakat mozgatta – fejezte be Vaneau derűs nyugalommal a mondatot.
A letartóztatottat elvezették, az utasok lassan elcsendesedtek. A peronról ekkor egy új utas lépett a kocsi folyosójára: egy szürke köpenyes úr, aki feltűnően nehéz, lelakatolt hegedűtokot cipelt, ám a tartása alapján láthatóan még sosem fogott hangszert a kezében.
Vaneau csendben figyelte, ahogy az új érkező elhaladt mellette. Az ajtók becsukódtak, és a szerelvény megindult a következő állomás felé.