155/5. A nyomdai klisék titka — Kattanó bilincsek Auberoche peronján

A szerelvény sziszegve megállott az auberoche-i peron mellett. Laurent kalauz azonnal szélesre tárta a hálókocsi ajtaját, ahonnan két határozott fellépésű csendőrtiszt lépett a keskeny folyosóra.
– Kellemes estét, uraim – köszöntötte őket Monsieur Vaneau, mintha csak egy teadélután házigazdája lenne. – Úgy vélem, a négyes fülke lakója készséggel elkíséri Önöket. A táskájában lévő rézhengerek rendkívül alkalmasak a legújabb bankjegyek kliséihez, bár a tulajdonosuk állítása szerint csupán egy újszerű, kénes gőzökkel működő kávéfőző alkatrészei.
– Ez felháborító rágalom! – nyögte a fekete kalapos úr, miközben még mindig Laurent árnyékában szorongott. – Én egy elismert feltaláló vagyok!
– Ebben az esetben a törvény előtt is bizonyíthatja a kávékészítés iránti szenvedélyét – jegyezte meg a vezető csendőrtiszt szárazon, miközben a bilincs fémes kattanással záródott a hamisító csuklóján. – Letartóztatom a Nemzeti Bank vízjeleinek engedély nélküli másolása miatt.
Miután a megszégyenült utast elvezették a sárga gázlámpák fényében, a szerelvény komótosan elindult Auberoche-ból Oiseval irányába. Laurent megkönnyebbülten fújt egyet, miközben az új utasok csomagjait rendezte.
Ekkor egy zaklatott tekintetű, fiatal úr lépett a folyosóra, aki görcsösen szorított a mellkasához egy dupla pántos bőrtáskát. A táska belsejéből halk, ütemes ketyegés szűrődött ki. Vaneau csendesen figyelte a jövevényt, majd elégedetten simította meg a bajuszát.