155/1. Új rejtély a hálókocsin — Kénes pára a négyesben

Émile Vaneau lassan felállt a plüssülésről, s meglepő ruganyossággal igazította meg a nyakkendőjét. Laurent kalauz tétován követte őt, kezében még mindig a sípját szorongatva, mintha az megvédhetné bármiféle kénes veszedelemtől.
– Csak nem gondolja, Monsieur Vaneau, hogy az iménti békétlen elkövetők cinkosa ül bent? – suttogta a kalauz, miközben óvatos léptekkel közeledtek a folyosón.
– A cinkosok ritkán hirdetik jelenlétüket ilyen kirívó szagnyomokkal, Laurent. A kén és a gyufa sokkal inkább a türelmetlenség vagy a félresikerült próbálkozások sajátja – felelte Vaneau halk, száraz eleganciával.
Amikor a négyes fülke ajtajához értek, a detektív finoman bekopogott, majd felhúzta az üvegajtót. Odabent egy fekete kalapos úr ült, aki a hirtelen zajra megriadt, s gyanúsan gyors mozdulattal próbált elrejteni egy rézcsatos szelencét a kabátja alá. A fülke levegője sűrű volt a kapart gyufafejek csípős füstjétől.
– Jó estét, uram – köszönt Vaneau végtelenül udvariasan. – A kalauz úr csupán attól tartott, hogy a fűtőrendszer hibásodott meg a kocsiban.
– Dehogy, semmi ilyesmi! – felelte a fekete kalapos úr kapkodva, miközben idegesen törölgette pápaszemét. – Csupán egy… órásmesteri finomságú szivargyújtó szerkezet! Teljesen ártalmatlan.
– Bámulatos – jegyezte meg Vaneau. – Ritkán látni szivargyújtót, amelyhez fél doboz biztonsági gyufa elégetése szükséges a működéshez. A szerelvény hamarosan befut Saint-Mireux állomásra, s addigra szerencsésebb lenne, ha a fülke levegője ismét a megszokott nyugalmat árasztaná.