154/3. Új rejtély a hálókocsin — Kávéfőző gyújtószerkezettel

– Egy kávéfőző – mondta végül a sötétkék kabátos utas, miközben remegő kézzel igazította meg a gallérját. – Kizárólag egy új típusú, gőznyomásos kávéfőző. Oisevalba szállítom a nagybátyámnak.
– Roppant megnyugtató – bólintott Vaneau, miközben beljebb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse a padlón heverő rézcsöveket és fogaskerekeket. – Bár én még nem találkoztam olyan eszpresszógéppel, amelyhez harminckettes kaliberű gyutacsok és finomra csiszolt gyújtószerkezet is tartozik. Hacsak a nagybátyja nem szereti rendkívül robbanásveszélyesen a reggeli feketéjét.
Laurent kalauz arca a sárgás lámpafényben az érett citrom árnyalatát vette fel, és ijedten a folyosó falához lapult.
– Monsieur Vaneau… ön szerint ez egy… egy…?
– Egy meglehetősen hanyagul összeszerelt szerkezet, kedves Laurent – felelte a detektív, majd a kabátos utasra emelte hűvös tekintetét. – Amely ráadásul éppen most kezdett el gyanúsan gyorsuló ütemben kattogni.
A sötétkék kabátos férfi torka láthatóan elszorult.
– Csak a nyomásszelep tágul a hőtől! – szabadkozott, de a szemei vadul cikáztak. – Nem robban fel, esküszöm! Csak… ha nem kapja meg a megfelelő ellenállást, elengedi a rugót.
– Nos, akkor javaslom, helyezze vissza ezt a csavart, mielőtt a vonat eléri Villenauxe állomását – nyújtotta át Vaneau a rézdarabot a legnagyobb nyugalommal. – Kellemetlen lenne, ha a kalauz úrnak a jegyek helyett a darabjainkat kellene összeszednie.