154/4. Kávéfőző gyújtószerkezettel — Villenauxe előtt öt perccel

A sötétkék kabátos utas a rézcsavart bámulta, majd Vaneau úrra, aztán ismét a pokoli szerkezetre, amely most élesebb, sokkal nyomatékosabb kattanások sorozatát adta ki magából. Remegő kézzel babrálta az apró rézdarabot, és az embernek az az érzése támadt, hogy kevésbé valószínű, hogy visszahelyezi, mint hogy beleejti a mechanizmusba, ami esetleg felgyorsítja a különös „főzési” folyamatot.
Laurent kalauz, aki az előző pillanatban még a folyosó falát támasztotta, most a mennyezetre meredt, mintha onnan várna valamilyen égi jelet, vagy legalább egy tartalék kalauzt. – Monsieur Vaneau – suttogta, hangja alig hallható volt a szerkezet egyre gyorsuló ütemű ketyegésétől. – Biztos benne, hogy ez a… ez a… kávé nem fog ránk fröccsenni, mielőtt megkóstolnánk?
Vaneau úr, mintha csak egy délutáni teadélutánon vennének részt, elővette régi ezüst zsebóráját. Kinyitotta. Egy pillanatig nézte. – Pontosan öt perc múlva érkezünk Villenauxe állomásra – mondta nyugodtan. – A nyomásszelep tágulása pedig egyre energikusabb. Talán a nagybátyja nem kedveli a langyos italt, ezért gondoskodott róla, hogy a reggeli feketéje… *friss* legyen. Az efféle aprólékos figyelem a részletekre mindig dicséretes.
A sötétkék kabátos utas arca előbb vörössé vált, majd hirtelen kifakult, mint egy rosszul mosott zokni. – Nincs hozzá szerszámom! – kiáltotta, hangja kétségbeesetten tört meg. – Hogy tegyem vissza ezt a… ezt a… fontos alkatrészt, ha nincs nálam a megfelelő kulcs? Elveszítettem valahol a bőröndömben, esküszöm!
Vaneau úr elgondolkodva a gép felé fordult, ujjával megérintette a rézcsövek egyikét, majd egy pillanatra elmosolyodott. – Ah, a részletek! – mondta. – A legapróbb részletek adják meg a történetnek az igazi ízét. A nagybátyja bizonyára nem küldött volna egy ilyen érzékeny szerkezetet anélkül, hogy ne gondoskodott volna a karbantartásához szükséges eszközökről is. De mivel láthatóan ön sem talált semmit, talán elárulhatná, hogyan került ez a… *kávégép* az ön birtokába? És miért ragaszkodik hozzá, hogy a kilences fülke padlóján szerelje össze, Villenauxe előtt öt perccel, ahelyett, hogy egy rendes műhelyt keresne, ahol kávét szolgálnak fel, és nem… meglepetéseket?