153/3. A fekete bársonytok — Nyomás alatt a folyosón

Monsieur Vaneau nem lépett el a négyes fülke ajtajától, inkább halk, de határozott mozdulattal megszólította a résnyire nyitott ajtó mögött lapuló utast.
– Tudja, kedves uram, a sűrített levegő és a finom bársony ritkán fér meg egymással anélkül, hogy ne hagynának nyomot a kárpiton – jegyezte meg elgondolkodva a detektív. – Főleg, ha a levegő nem a tokból, hanem az Ön kabátjának belső zsebéből származik egy apró rézcsövön keresztül.
A sötétkék kabátos utas elfehéredett, és önkéntelenül a mellkasához kapott.
– Ez... ez méltatlan vádaskodás! – hebegte a férfi szaggatottan, miközben hátrált egy lépést a fülke homályába. – Csupán az orvosi pumpám tisztítását végeztem!
– Ahhoz képest meglepően jó az állóképessége – szúrta közbe Laurent kalauz, aki most már nem a hölgy csomagját, hanem a férfi kabátjának szokatlanul duzzadó bélését méregette. – Eszerint a hölgy bársonytokja teljesen ártatlan?
– A hölgy csomagja csupán a tökéletes terelőmozgás szerepét töltötte be – magyarázta Vaneau szelíd mosollyal. – Az ártatlan gyanú felkeltése mindig hatásosabb, ha egy elegáns, védtelen tárgyat állítunk a figyelem középpontjába. A valódi szerkezet azonban most is a sötétkék posztó alatt lapul. Vagy pontosabban: oda van erősítve.
A sárga kalapos hölgy megkönnyebbülten sóhajtott fel, és felháborodva húzta el a tokot a fülke ajtajától.
– Ugye megmondtam? – vetette oda büszkén. – Egy úriember nem gyanúsítgat ok nélkül!
– Soha nem tennék ilyet – bólintott Vaneau, majd a folyosó vége felé pillantott, ahol a bőrtáskás fiatal úr idegesen gyűrögette a kesztyűjét. – Különösen most, amikor a következő megálló már a láthatáron van.