152/1. A viaszpecsétes bőrtáska — Az első halk zörej

Vaneau csak figyelte a sötétségbe száguldó vonat halk zakatolását. A folyosó némi mozgás után végre elcsendesedett, ám a fülkék mélyéről hallatszó neszek elárulták, hogy az utasok, ha nem is hangosan, de magukban még mindig a Solnac állomáson történteket emésztgetik.
– Nos, legalább a királyi navigációs gyűjtemény visszakerült jogos tulajdonosához – sóhajtott Laurent kalauz, aki épp most tért vissza, hogy ellenőrizze a fülkéket. Egy halvány mosoly villant meg az arcán. – Bár bevallom, Monsieur Vaneau, egy pillanatra én is azt hittem, hogy az a bádogdoboz a végzetet hozza el ránk.
Vaneau elmosolyodott. – Az emberi képzelet néha sokkal pusztítóbb, mint bármely robbanószerkezet, Laurent. Különösen, ha egy kis réz és puskapor is beindítja.
A kalauz épp válaszolni készült, amikor tekintete megakadt egy férfin, aki nemrég szállt fel. Az új utas idegesen szorította magához egy viaszpecséttel lezárt bőrtáskáját, szemei fürkészőn pásztázták a folyosót. Mintha attól tartana, hogy valami váratlanul ráveti magát.
– Újabb izgalmakat ígérő utazó – jegyezte meg Vaneau szárazon, anélkül, hogy elfordította volna tekintetét az ablakból. – A pecsétek általában azt jelzik, hogy valami fontosat rejtenek. Vagy azt, hogy valaki túl sokat olvasott kémregényt.
Laurent kalauz halk „hm”-mel válaszolt, miközben feszülten figyelte a bőrtáskás férfit. Az illető a folyosó végén lévő, látszólag üres fülke felé vette az irányt, majd hirtelen megtorpant. Körülnézett, mintha attól tartana, hogy megfigyelik. Ekkor egy halk, de éles *csattanás* hallatszott a táskájából, mintha egy zárszerkezet vagy egy rejtett rekesz nyílt volna ki magától. Az utas arca megfeszült, és azonnal, szinte ösztönösen próbálta palástolni a hangot, ahogy a táskát még szorosabban magához ölelte.
– Úgy tűnik, Beauregard felé tartva új dallamokat hoz a szél – mondta Monsieur Vaneau, miközben továbbra is nyugodtan nézett kifelé. – A zörejek néha beszédesebbek a szavaknál. Különösen, ha valaki ennyire igyekszik elhallgattatni őket.