151/6. A láncolt bádogdoboz — Elkésett kattanás Solnacnál

A kerekek fémjelezte csikorgása végül egy nehéz zökkenővel csendesedett el. Az Intercontinental Express lassú méltósággal gördült be Solnac állomásának párás peronja mellé.
– Tehát nem merényletre készült, csupán egy ritka műszert próbált megóvni? – vonta fel a szemöldökét Laurent kalauz, miközben próbálta visszanyerni az egyensúlyát.
– Pontosan – válaszolta Monsieur Vaneau száraz mosollyal. – Ám az igazi félrevezetés nem a bádogdobozban rejlett, hanem a szomszédos fülke sötétkék kabátos utasában. Ön túlságosan is készségesen kiáltott bombát, csakhogy elterelje a figyelmet a saját szerzeményéről.
A sötétkék kabátos férfi megsápadt, és a folyosó felé kapott, de a vonatajtó ekkor sziszegve feltárult. Két helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára; feszült, szinte megrettent tekintettel méregették az egybegyűlteket. A vezetőjük előrelépett, és határozottan a sötétkék kabátos felé mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a királyi navigációs gyűjtemény kifosztása ügyében!
– ...amelynek felbecsülhetetlen darabjait Ön abban a kettős aljzatú bőröndben rejtegeti – fejezte be Vaneau a mondatot iménti nyugalmával, mintha a rendőrség fellépése csupán a menetrend apró jelzése lett volna.
A gyanúsítottat a nyomozók sietve levezették a peronra. A hálókocsiban gyorsan elült az izgalom, s a szerelvény mély zihálással lódult meg újra. A vonat ajtajai becsukódtak, ám a legközelebbi fülkesor felől már egy új utas lépett elő, aki felettébb gyanús óvatossággal szorított magához egy viaszpecséttel lezárt bőrtáskát. Vaneau csak figyelte a sötétségbe száguldó vonat halk zakatolását.