148/5. Új rejtély a hálókocsin — Nyomozás a hetes fülkében

A hetes fülke kis asztalán a sárgaréz pántos doboz szinte fenyegetően terpeszkedett. Laurent kalauz határozott mozdulattal kísérte be a sötétkék kabátos utast, aki idegesen igazgatta a gallérját, míg az idős hölgy halk sóhajjal ült le a bársonyülésre.
– Ha megengedi, madame – mondta Vaneau szelíden, s zsebéből egy apró gintollat húzott elő, amellyel óvatosan megkocogtatta a bíborvörös viaszt. – A nyomat még egészen puha. A hatlábú salamander ráadásul nem szokványos irodai pecsétnyomóval készült, hanem egy ritka gyűrűfejjel.
– Ez mind szép és jó, de én semmiről sem tehetek! – méltatlankodott a sötétkék kabátos. – Csupán a holmimért mentem a hatos fülkébe!
– Bámulatos teljesítmény – jegyezte meg Vaneau szárazon. – Különösen annak fényében, hogy a hatos fülke zárva volt, a kulcs pedig Laurent kalauz zsebében pihent. Hacsak nem a kulcslyukon át próbálta elhelyezni a holmiját, a magyarázata némi finomításra szorul.
A férfi dühösen elhallgatott, miközben Laurent a szőnyegre mutatott.
– Monsieur Vaneau, nézze csak! Ott a küszöbnél egy újabb viaszmorzsa. De ez nem vörös... hanem zöld.
– Remek – mosolyodott el a fődetektív. – Úgy látszik, az elkövetőnk nemcsak a rejtélyeket, hanem a színkeverést is felette kedveli.