148/4. Új rejtély a hálókocsin — A dupla pecsét nyomában

– Ez... ez képtelenség! – suttogta az idős hölgy, s ujjai görcsösen szorultak a doboz sárgaréz pántjaira. – Amikor Chantraine-ben felszálltam, még csak a felső, zöld szalaggal átkötött pecsét volt rajta. Ez a bíborvörös címer az alján... ez nem az enyém!
– Ábrázolása szerint egy hatlábú salamander, ha jól látom – jegyezte meg Vaneau szelíden, s szemüvegét kissé feljebb igazítva közelebb lépett. – Igazán ízléses választás egy hálókocsiban történő illegális pecsételéshez.
A sötétkék kabátos utas ekkor óvatosan hátrálni kezdett a folyosón, ám Laurent kalauz egyetlen határozott lépéssel elállta az útját.
– Úgy vélem, uram, a hatos fülke puszta megtekintése várhat egy keveset – jegyezte meg Laurent, miközben gyanakvóan mérte végig a férfi kabátujját. – Különösen, mivel a jobb mandzsettáján egy apró, friss bíborvörös viaszmorzsa ékeskedik.
– Csak meggyújtottam egy gyertyát a szalonkocsiban! – védekezett a sötétkék kabátos, és zaklatottan a gallérjához nyúlt.
– A szalonkocsiban kizárólag gázvilágítás működik, uram – igazította útba Vaneau a férfit halk, kimért hangon, majd az idős hölgy felé fordult. – Madame, ha megengedi, a hetes fülke asztalán közelebbről is megvizsgálnám ezt a rendkívüli tárgyat. Úgy tűnik, a vonaton valaki túlságosan is ragaszkodik a rejtélyes külsőségekhez.