145/4. Új rejtély a hálókocsin — Lehull a lepel Varelmont előtt

Émile Vaneau elővette régi, ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, majd csendesen végignézett a fülke előtt összegyűlt társaságon.
– Pontosan öt perc múlva Varelmont állomásra érkezünk – mondta nyugodtan, s óráját visszacsúsztatta a mellényzsebébe. – S amíg megérkezünk, tisztázzuk e szag és a ketyegés összefüggését. A kisasszony krémszínű hegedűtokjában sosem volt hangszer; csupán a ritka fahéjolaj tiszta kivonatát csempészte, amelynek átható illatát próbálta elfedni a viaszolt lakkozás meséjével.
– De a ketyegés... – dadogta Laurent kalauz, szorosabban markolva a mesterkulcsot.
– A ketyegés a szürke köpenyes úr táskájából származott, amelyben nem pokoli gép, hanem egy különleges mechanikus adagolószerkezet ketyegett – folytatta Vaneau száraz mosollyal. – Önök ketten együttműködtek: a szerkezet cseppenként keverte volna a fahéjolajat a hamisított esszenciákhoz. A félreértés csupán abból adódott, hogy a fülke zárja fennakadt.
– Ez felháborító feltételezés! – csattant fel a fiatal hölgy. – Ön nem bizonyíthatja, hogy én...
A mondat közepén a szerelvény hirtelen nagyot fékezett. A kerekek csikordultak, a folyosó lámpái meglendültek, s az Intercontinental Express lassan begördült Varelmont kivilágított peronjára.
A hálókocsi ajtaja sziszegve kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel haladt a hatos fülkéhez.
– Letartóztatom Önöket a törvény nevében, tiltott esszenciák csempészése és hamisítása miatt – jelentette ki a felügyelő, s a párosra mutatott.
– ...hogy Önök ketten a valcourt-i szagmandátum megsértésén dolgoztak – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatát, mintha a rendőrség megérkezése a világ legtermészetesebb dolga lenne.
A gyanúsítottakat elvezették, s a folyosó hamarosan kiürült. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben az új utasok lépegettek fel a szerelvényre. Egy elnyűtt kalapos úr tűnt fel a szalonkocsi felől, kezében egy szokatlanul súlyos, sárgaréz csatos esernyővel, amely minden lépésnél fémesen csisszant a padlón.
Vaneau némán figyelte a férfit, majd elmosolyodott. A vonat ajtajai bezárultak, a szerelvény zökkenve megindult az éjszakába, a következő állomás felé.