144/10. A fekete táska pattanása — Katonaidő Auberoche peronján

Monsieur Vaneau lassan elővette ezüst zsebóráját, felpattintotta a fedelét, majd nyugodtan végignézett a folyosóra kinyúló kíváncsi fejeken.
– Pontosan négy perc múlva Auberoche állomásra érkezünk – jegyezte meg halkan. – És ha jól sejtem, a tisztelt utas táskájában lévő mechanikus szerkezet addigra végleg lejár.
– De hát mi van abban a táskában, Monsieur Vaneau? – suttogta Laurent kalauz, miközben a szürke köpenyes férfi a fülke kilincsét szorította.
– Nem szakállvágó, az bizonyos – mosolygott a fődetektív. – Egy hamisító nyomdagépének a zárórugója, amely pontosan kilencven másodpercenként pattan egyet, ha nincs megfelelően beolajozva. A jóember Obervalban szállt fel, közvetlenül azelőtt, hogy a csendőrök elvitték volna a társát. Azt hitte, ha a pénzverő lemezeket a kabátja alá rejti, a gépet pedig egy külön táskába teszi, senki sem köti össze őket.
A szürke köpenyes férfi szeme megtelt rémülettel, de mielőtt kimondhatta volna a tiltakozását, a szerelvény hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a szomszédos fülkékben, s az Intercontinental Express zihálva gördült be Auberoche gőzben úszó peronjára.
Az ajtó sziszegve kinyílt, s két helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, az obervali hamisítóbandával való cinkosság ügyében! – lépett előre a felügyelő, és rákattintotta a bilincset a szürke köpenyes csuklójára.
– ...aki mostantól ráér simára borotválni a gondolatait – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatát, s elégedetten zsebre tette az óráját.
A hamisítót elvezették, s a peronon állók morajlása lassanként elcsült. A szerelvény ajtai becsukódtak, a vonat pedig ismét nekilendült az éjszakának. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott fel, de Vaneau figyelmét már egy új utas kötötte le, aki a szomszédos kocsi felől érkezett, és feltűnően gondosan ügyelt arra, hogy ne érjen hozzá a hóna alatt lapuló, krémszínű hegedűtokhoz.