143/4. Új rejtély a hálókocsin — Végkifejlet Miremont peronján

Monsieur Vaneau megigazította a hajtókáját, miközben a folyosón összezsúfolódtak az aggódó utasok. Laurent kalauz feszülten törölgette a homlokát, a sötétkék kabátos utas pedig riadtan leste a kettes fülke ajtaját.
– Mindannyian azt hitték, hogy a fülkében veszélyes szerkezet ketyeg – kezdte Vaneau halk, kimért hangon. – A szegfűszagú gépolaj illatát a pusztítás előjelének vélték. Ám a sáros csizma árulta el a félrevezetést.
– De hát egy finommechanikai órásmester nem jár sárban! – tiltakozott a szürke köpenyes új utas, miközben idegesen rángatta a kabátját.
– Valóban nem – mosolyodott el melegen Vaneau. – Csakhogy a sár a vasúti töltés menti agyag, ahonnan ön szállt fel az előző megállóhelyen. Ön cserélte fel a lábbeliket a folyosón, hogy a gyanút a szomszédjára terelje, miközben a lopott kronométert a saját táskájában rejtette el. Így hát a valódi elkövető nem más, mint...
A vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek, és az Intercontinental Express lassan begördült Miremont állomásra.
Az ajtó kitárult, s két helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára. A vezetőjük a szürke köpenyes férfihoz fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a fővárosi óráscéh értékes kronométereinek csempészete ügyében.
– ...mint ahogy a felügyelő úr is megerősíti – fejezte be Vaneau a mondatát dry eleganciával.
A letartóztatott utast elvezették, s a szerelvény lassan újra mozgásba lendült. A folyosó végén ekkor egy új utas bukkant fel, aki egy meglepően könnyű, mégis duplán lakatolt ezüstládát szorított magához. Monsieur Vaneau némán figyelte az új jövevényt.