141/2. A ketyegő doboz titka — Nyomok a szervizjáratban

– Hová tűnt? Hol van a dobozom? – kiáltott a hallgatag úriember, akinek a hangja ebben a pillanatban egyáltalán nem tűnt hallgatagnak. – Csak egyetlen pillanatra fordultam a kabátomért, és a szerkezet egyszerűen elpárolgott!
– Kérem, uram, őrizze meg a hidegvérét – lépett közelebb Laurent kalauz, miközben gépiesen a nadrágjára törölte mentolfoltos ujjait. – A VIP hálókocsiban semmi sem párolog el nyomtalanul, kivéve a forró teát, ha a mozdonyvezető túl élesen veszi a kanyart.
Monsieur Vaneau komótosan felállt a bőrfotelből, elsimította szürke zakója hajtókáját, majd benézett a kettes fülke nyitott ajtaján. A párnázott ülésen csupán egy apró, szögletes benyomódás tanúskodott arról, hogy ott nemrég még ketyegett valami.
– Uram – fordult a kétségbeesett utashoz Vaneau, szokásos száraz eleganciájával –, ön az imént azt állította, a szállítmány Elberen állomásig nem hagyhatja el a kezét. Úgy tűnik, a doboza más véleményen volt. Rendelkezett a szerkezet saját lábakkal?
– Dehogy rendelkezett! – háborodott fel a férfi. – Egy felbecsülhetetlen értékű finommechanikai óramű volt benne!
– Akkor legalább nem kell félnünk attól, hogy messzire futna – jegyezte meg Vaneau szelíden, s a fülke faborítása melletti keskeny résre mutatott. – Laurent, hozza a sárgaréz kulcsot. Úgy sejtődik, a ketyegés most már a padló alatti szervizjáratból hallatszik.