140/4. Új rejtély a hálókocsin — Végkifejlet Saint-Mireux peronján

A sötétkék kabátos utas nyelt egy nagyot, de egyetlen épkézláb szó sem jött ki a torkán. Laurent kalauz elhűlve meredt a selyempapír alól kikandikáló, patinás bélyegzősorozatra.
– Ez... ez abszurd! Maguk általam nem ismert trükkökkel próbálnak gyanúba keverni! – sziszegte a sarokba szorított férfi, miközben a szürke köpenyes utas felháborodottan meglendítette a fennmaradt hat esernyőjét.
– A képtelenség csupán egy olyan lehetőség, amit még nem vizsgáltunk meg kellő alázattal – felelte Vaneau szelíden. Ezzel a mozdulattal elővette régi ezüst zsebóráját, kipattintotta a fedelét, egy pillanatig nézte, majd nyugodtan megszólalt: – Pontosan három perc múlva Saint-Mireux állomásra érkezünk.
– De Monsieur Vaneau, hogyan került a rekeszbe a postai zsákmány? – kérdezte Laurent izgatottan.
– Mindenki azt hitte, a szürke köpenyes úr a tolvaj, hiszen a kulcs az ő esernyőjéből hullott ki. Ő azonban csupán szórakozott közvetítő volt. Az igazi elkövető a hármas fülke lakója, aki a folyosói lépteket hallva pánikba esett, és a szervizpanel mögé rejtette a zsákmányt. A leleplező apróság mégis a sötétkék kabátujján lévő mentolkék bélyegzőtinta volt.
Amikor Vaneau kimondaná az elkövető nevét... a vonat hirtelen nagyot fékezett. Poharak csörrentek a szalonban, s a szerelvény lassan begördült a kivilágított Saint-Mireux állomásra.
Az ajtó kinyílt, s két riadt tekintetű helyi nyomozó lépett a folyosóra. A vezetőjük elszántan a sötétkék kabátos utasra mutatott:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a nanteuil-i postahivatal kifosztásának ügyében!
– ...amelyet a kabátja bizonyítékai után kár is volna tagadnia – fejezte be Vaneau a félbeszakadt mondatot.
A letartóztatott utast elvezették. A feszültség elült, a szerelvény pedig lassan újra kigördült a sötétségbe. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott fel, ám ekkor egy új utas lépett a kocsi folyosójára: egy hallgatag úr, aki túlságosan is féltve őrzött egy apró, fémesen ketyegő óraláncos dobozt. Vaneau csak figyelte a jelenetet, miközben a szerelvény robogott tovább az éjszakában.