140/2. Új rejtély a hálókocsin — A sárgaréz kulcs titka

A sárgaréz kulcs halk koppanással ért talajt a szalonkocsi vastag plüssszőnyegén. A szürke köpenyes utas riadtan kapott a lábához, de Laurent kalauz ügyesebben hajolt le, s óvatosan emelte fel a fémdarabot.
– Ez... ez alighanem az öné, uram – nyújtotta át Laurent bizonytalanul, miközben gyanakvóan méregette a nyalábnyi esernyőt. – Bár bevallom, még sosem láttam, hogy valaki a fogantyú bélésében hordaná a kulcsait.
– Nem az enyém! – vágta rá száguldó pulzussal a férfi, majd kapkodva korrigált: – Azazhogy... csak átmenetileg őrzőm. Egy ismeretlen úriember adta át a nyalábot a nanteuil-i peronon, azzal a szigorú utasítással, hogy azonnal vigyem a hármas fülkébe.
Vaneau megfontoltan elmosolyodott, s teáscsészéjét letéve igazította meg a mandzsettáját.
– Egy ismeretlen, aki éjszaka hét esernyővel ajándékozza meg Önt? Rendkívül gáláns gesztus – jegyezte meg a fődetektív száraz humorral. – Különösen annak fényében, hogy a hármas fülkébe alig néhány perce zárkózott be a sötétkék kabátos utas.
– Bezárkózott? – hűlt el a szürke köpenyes. – De hát a zár belülről akadt el!
– Úgy vélem – állt fel szelíden Vaneau –, hogy Ön egy meglehetősen szellemes félrevezetés kellős közepébe csöppent. Laurent, kérem, hozzon egy lámpást. Kiderítjük, mit nyit ez a rézkulcs.