133/4. A hétlakatos láda — Csendes végkifejlet Lansmeur peronján

– A csillagászat valóban lenyűgöző tudomány, uram – folytatta Émile Vaneau végtelenül nyugodt hangon –, ám a bankjegynyomda szerszámai ritkán fordulnak elő a csillagképek között.
Laurent kalauz megpróbálta feldolgozni a hallottakat, de mielőtt megkérdezhette volna, mi legyen a ketyegő ládával, a szerelvény hirtelen nagyot zökkent. A fékek éles sikoltással szorultak a kerekekre, a folyosón egy magányos üvegpohár csörrent meg, és az Intercontinental Express lassan bevonult Lansmeur gőzfedte állomására.
Az ajtók szinte azonnal kitárultak. A peronon várakozó helyi nyomozók habozás nélkül léptek a hálókocsi folyosójára. A vezetőjük határozott léptekkel a szürke köpenyes férfi elé lépett:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, a marville-i nyomdahengerek illegális eltulajdonítása és szállítása ügyében.
– Ahogy mondani kívántam – fűzte hozzá Vaneau csendes mosollyal, miközben zsebre tette ezüst óráját –, a lansmeuri hatóságok rendkívül pontosak.
A gyanúsítottat elvezették, a hétlakatos láda pedig a lefoglalt bűnjelek közé került. Laurent megkönnyebbülten fújt egyet, miközben a peronról új utas lépett a kocsiba: egy fiatal, fátyolos hölgy, aki gyanúsan nehéz, rézpántos dobozt szorított magához.
Vaneau csöndben figyelte az új érkezőt. Az ajtók becsukódtak, s a szerelvény továbbszáguldott Auberoche felé.