131/1. Az ezüstszelence titka — Újabb gyanús utas a fedélzeten

Az Intercontinental Express kerekei egyenletes ritmusban kattogtak, ahogy a szerelvény maga mögött hagyta Solignac kivilágított peronját, s újra belehasított az éjszakai sötétségbe. A hálókocsi folyosóján lassan elült az előző bonyodalom zaja, ám Laurent kalauz még mindig idegesen igazgatta aranygombos zubbonyát.
– Monsieur Vaneau, kezdem azt hinni, hogy a menetjegyek mellé bűnügyi kérdőívet kellene csatolnunk – sóhajtotta a kalauz, miközben a fülkék ajtaját ellenőrizte. – Néha úgy érzem, a szerelvényünk nem is vonat, hanem egy kerekeken guruló tárgyalóterem.
– A világ tele van türelmetlen emberekkel, Laurent – jegyezte meg Émile Vaneau, miközben kényelmesen visszasétált a fülkéje felé. – És a többségük valamiért ragaszkodik hozzá, hogy vonattal utazzon, lehetőleg gyanús csomagokkal a kezében.
A beszélgetést éles fémes koccanás szakította félbe. A Solignac állomáson felszállt, zaklatott külsejű úriember sietős léptekkel vágott át a folyosón. Kabátja szárnyát szorosan magára húzta, ám egy óvatlan mozdulatnál a szövete alól felvillant a finom kidolgozású ezüstszelence sarkos éle. A férfi riadtan kapta oda a kezét, tekintete vadul ugrált Vaneau és a kalauz között.
– Elnézést... nem láttak errefelé egy... egy fekete kalapos urat? – kérdezte szaggatottan, miközben a torkát köszörülte.
– Ebben a kocsiban jelenleg több kalap található, mint józan megfontolás, uram – válaszolta Vaneau száraz eleganciával. – De ha pontosabb leírást ad, Laurent kétségkívül a segítségére lesz.
– Nem, nem, lényegtelen! Semmit sem láttak! – hadarta a férfi, majd gyors hátrálással benyitott a 4-es fülkébe, és kattanásig magára rántotta az ajtót.
Laurent értetlenül vakarta meg a fejét.
– Ez az úr igencsak zaklatottnak tűnik. És mintha az az ezüst doboz égetné a kezét.
– Nem csupán égeti, kedves Laurent – mosolyodott el halkan Vaneau. – Hanem retteg attól, hogy valaki már tud a létezéséről. Az Elberen felé vezető úton pontosan elegendő időnk lesz kideríteni, vajon miért ér többet az a szelence a tulajdonosa nyugalmánál.