130/4. A kettős fenék titka — Vizsgálat a fülkében

A szürke köpenyes utas idegesen fészkelődött a 2-es fülke pamlagán, miközben Laurent kalauz szigorú pillantással vigyázta az ajtót. Monsieur Vaneau lassan, szinte teátrális gondossággal helyezte a lakkozott dobozt a kis asztalka közepére.
– Ugye belátja, Monsieur, hogy egy tisztességes utazó nem hordoz magával levendulaillatú viaszt a kettős talpazat alatt? – kérdezte Vaneau, s mutatóujjával megkocogtatta a fémveretes peremet.
– Ez felháborító! – méltatlankodott a férfi, bár a hangja érezhetően elcsuklott. – Az nem kettős talpazat, csupán… szerkezeti megerősítés! A levendulát pedig a csomagolóanyag szívhatta magába.
– Valóban? – billentette oldalra a fejét Vaneau, majd egy apró rugót megnyomva kipattintotta a láda alsó rekeszét. – Akkor a csomagolóanyag szerfelett vonzódik a hamisított bélyegzőnyomókhoz és a lágy viaszrudakhoz.
Laurent kalauz önkéntelenül elmosolyodott, de gyorsan köszörülte a torkát.
– Uram, Solignac állomás mindjárt látható. A helyi nyomozók már bizonyára várakoznak.
– Nem gondolja, hogy túlértékeli a helyzetet? – próbálkozott még utoljára a szürke köpenyes utas, elszántan keresve a kibúvót. – Egy kis viasz még nem bűntény!
– A viasz valóban nem – bólintott megértően Émile Vaneau. – Ám a hatos fülke zárjának megrongálása egy közkézen forgó álkulccsal már felettébb felkelti a hatóságok érdeklődését.