129/4. A dupla fenék titka — Közeledve Monteloup felé

– Egy emléktárgyat, Madame? – kérdezte Émile Vaneau nyájas mosollyal, miközben a hölgy kissé félrelépett, utat engedve a 4-es fülke belsejébe. – Egy olyan emléktárgyat, amely meglehetősen lehúzza a kalapdoboz dupla bélését?
A sárga selyemkalapos hölgy elvörösödött, és idegesen simította meg selyemkesztyűjét.
– Uram, ön rendkívül tolakodó! Nem illendő dolog egy hölgy magánpoggyászában vájkálni.
– A kíváncsiság sajnos a hivatásom ártalma, Madame – felelte Vaneau higgadtan –, a fülsértő mechanikus dallamok pedig a folyosón tartózkodók nyugalmát veszélyeztetik.
A fekete kalapos úr óvatosan közelebb lépett, megkönnyebbülten, de még mindig némi gyanakvással.
– Vagyis a szerelvény nincs közvetlen életveszélyben?
– Legfeljebb a hölgy tervei forgó kockán forgolódnak – válaszolta a detektív. Finom mozdulattal emelte ki a levendulaillatú, pompás sárga kalapot a dobozból, majd a karton aljára mutatott. – A rugós szerkezet nem bombát működtet. Csupán egy apró reteszt old fel, amely a doboz álfenekét zárolja.
A sötétkék kabátos utas elhűlve figyelte a jelenetet Laurent kalauz vállán át.
– De miért kell egy kalapdobozt zenedobozzal álcázni?
– Mert a dallam azonnal figyelmezteti a tulajdonost, ha valaki illetéktelenül nyúl a tartalmához – magyarázta a fődetektív.
Ekkor Émile Vaneau elővette régi ezüst zsebóráját. Egyetlen finom mozdulattal kinyitotta, sötét szemével végigmérte a mutatók állását, majd nyugodtan megszólalt:
– Pontosan nyolc perc múlva Monteloup állomásra érkezünk. És a helyi hatóságok bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják majd a kalap alatt rejtőző marville-i ékszereket.