126/4. A hiányzó retesz — Éjszakai száguldás Montbard felé

Laurent kalauz szelíd eréllyel karon ragadta a szürke köpenyes utast, aki még mindig megilletődötten szorongatta az üres rézhengerét.
– Ne aggódjon, uram – jegyezte meg Laurent, miközben a 2-es fülke felé terelte a zavart férfit. – A kalauzfülkében mindig akad egy pohár hideg víz a túlbuzgó megbízottaknak.
Monsieur Vaneau egyedül maradt a folyosón, s lehajolva figyelmesen szemügyre vette az 5-ös fülke ajtajának alsó küszöbét. A sárgaréz felületén látható apró, friss karcolások nem erőszakos feszegetésről tanúskodtak, hanem egy különösen finom, rugós mechanizmus jelenlétéről.
Amikor Laurent visszatért, zsebébe süllyesztve a nehéz kulcscsomót, kérdőn a fődetektívre nézett.
– A szomszéd úr engedelmesen bekuckózott, Monsieur Vaneau. De még mindig nem értem: ha a nálalévő henger üres, miért kockáztatott ekkorát?
– Mert a látszat a legolcsóbb álcázás, mon cher Laurent – válaszolta Émile Vaneau száraz, derűs mosollyal. – Amíg ön a rézcsőre figyel, a valódi iratokat szállító ikerszerkezet és annak gazdája észrevétlenül mozgásban marad. Különösen, ha a sietségben elhagyták ezt az apróságot.
A detektív felmutatott egy apró, csillogó sárgaréz reteszalkatrészt, amelyet a szőnyeg széléből halászott ki.
– Aki ezt elhagyta, hamarosan rájön a hiányára. Készüljön fel, Laurent, a történetnek még koránt sincs vége.