126/3. A kettős henger rejtélye — Robogás Valençay felé

Monsieur Vaneau óvatosan odalépett a padlón heverő nyitott bőröndhöz, és egy finom, elegáns mozdulattal megbillentette a sárgaréz szerkezetet.
– Ugye milyen figyelemreméltó? – kérdezte a kalauztól, miközben a szerkezet illesztéseit tanulmányozta. – Míg az ön szürke köpenyes szomszédjának hengere friss levendulaolajjal van kenve, addig ez a példány finom vasport kibocsátva csendeskedik. A hasonlóság tehát csupán a látszat műve, pont úgy, mint a diplomáciai mentesség a rosszul záródó hálókocsikban.
– Én nem tudok semmilyen vasporról! – hebegte a szürke köpenyes utas, miközben gyanakvóan hátrált a folyosó korlátja felé. – Én csak egy egyszerű megbízott vagyok! A feladatom mindössze annyi volt, hogy a hengert épségben eljuttassam Valençay-ba!
– Érdekes megbízatás – jegyezte meg Émile Vaneau, miközben felállt, s leporolta a kesztyűjét. – Különösen annak fényében, hogy a bőrönd tulajdonosa láthatóan sietősebben távozott az 5-ös fülkéből, mint ahogy azt a menetrend engedte volna. Laurent, kérem, zárja be ezt a fülkét, a megbízott urat pedig kísérje vissza a saját helyére.
Laurent kalauz határozott bólintással vett kulcsot a kezébe.
– És a rézhengerrel mi legyen, Monsieur Vaneau? – kérdezte.
– Hagyjuk nála – felelte a fődetektív szelíd, száraz mosollyal. – Egy üres sárgaréz cső ritkán okoz meglepetést, ha az ember már tudja, melyik táskába rejtették belőle a valódi iratokat.
A szürke köpenyes férfi szeme tágra nyílt a döbbenettől, de mielőtt válaszolhatott volna, a vonat éles kanyart vett a sötét éjszakában, s a kerekek ütemes kattogása újra betöltötte a folyosót.