126/1. A lepecsételt rézhenger — Éjszakai száguldás Valençay felé

A szürke köpenyes úr az 5-ös fülke ajtajánál bizonytalankodott, miközben a lepecsételt rézhenger érezhetően húzta lefelé a jobb vállát. Laurent kalauz készségesen közelebb lépett, hogy enyhítsen az utas terhein.
– Engedje meg, uram, hogy segítsek a csomaggal! – ajánlotta fel udvariasan. – Az Intercontinental Expressen a nehéz tárgyak és a felesleges izgalmak egyaránt a személyzet hatáskörébe tartoznak.
– Hozzányúlni szigorúan tilos! – csattant fel az új utas, s fémcsatos kesztyűs kezével még szorosabban magához ölelte a piros viasszal lezárt hengert. – Ez a tárgy a diplomáciai futárszolgálat bizalmas küldeménye!
Émile Vaneau a saját fülkéje ajtajából halk, elismerő hümmögéssel kísérte a jelenetet.
– Milyen megnyugtató – jegyezte meg szárazon. – A diplomácia mindig is híres volt a kiváló súlyzóhelyettesítőiről.
– Ön gúnyolódik velem, uram? – fordult felé a férfi ingerülten.
– Távol álljon tőlem – mosolyodott el a fődetektív. – Csupán megállapítom, hogy a piros pecsétviasz még nem száradt meg teljesen a henger kupakján. Ami azt jelenti, hogy a csomagot alig negyedórája, a Saint-Fargeau-i peron árnyékában zárták le, nem pedig egy miniszteri íróasztalnál.
A férfi arca hirtelen elfehéredett. Mielőtt azonban tiltakozhatott volna, a zárva hitt 5-ös fülke belsejéből éles, fémes kattanás, majd egy tompa koppanás hallatszott.