125/3. A sárgaréz kulcs — Éjszakai fordulat Saint-Fargeau előtt

Vaneau egyetlen lágy mozdulattal átlépett a szűk folyosó túloldalára, s finoman megkocogtatta a 3-as fülke ajtaját. Laurent kalauz elfojtott lélegzettel követte, mintha legalábbis egy barlang Bejárata előtt állnának.
– Monsieur – szólította meg a detektív a zárt ajtót –, bocsásson meg a késői zavarásért, de a levendulaolaj tömény párája átszivárgott a válaszfal résein. Félek, hogy kárt tesz a mellényzsebében lapuló sárgaréz kulcs lakkozásában.
Odabentről sűrű csönd felelt, majd halk székcsikorgás hallatszott. Az ajtó résnyire nyílt, s mögötte feltűnt a szomszédos utas gyanakvó arca.
– Fogalmam sincs, miről beszél, uram – felelte a férfi rekedtesen. – Csupán aludni próbálok.
– A gyors elalvást valóban segíti a levendula – jegyezte meg Vaneau elgondolkodva –, ám ha a kulcs szára friss reszelőnyomokat visel, az ember hajlamos ébren forgolódni. Különösen, ha a 2-es fülke hölgyutasának dobozát próbálja Saint-Fargeau előtt kinyitni, anélkül,hogy a kalauz észrevenné a folyosón zajló csendes cserét.
A fiatal hölgy ekkor kilépett a folyosóra. Arca sápadt volt, de a félelem mögött felcsillant a felháborodás.
– Ő kényszerített rá! – mondta szaggatottan. – Azt állította, ha nem hozom el a dobozt Mirevalból, felad a hatóságoknak!
Laurent kalauz értetlenül nézett egyik utastól a másikra.
– De hát mi van abban a lelakatolt dobozban?
Vaneau ekkor lassan benyúlt a felsőkabátja belső zsebébe, és elővette régi ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással kinyitotta a fedelét, majd nyugodtan az óralapra pillantott.
– Pontosan tizenkét perc múlva Saint-Fargeau állomásra érkezünk – mondta halkan. – És ott a doboz tartalma már nem a mi fejtörőnk lesz.