123/6. A gyantázott klisé — Csikorgó fékek Auberoche peronján

A kocsiajtók vibrálása jelezte, hogy az Intercontinental Express áthalad az auberoche-i váltókon. A folyosó keskeny terében óhatatlanul összegyűltek az érintett utasok: a sötétkék kabátos férfi megtörten támaszkodott a falnak, míg Laurent kalauz éberen vigyázta minden mozdulatát.
– Mindenki azt hitte, hogy a 4-es fülke ketyegő kalapdoboza jelentette az igazi veszélyt – kezdte Émile Vaneau elviselhetően halk, kimért hangján, miközben végigsétált a szőnyegen. – A finom felhúzószerkezet azonban csupán elterelés volt. A valódi bűntény sokkal csendesebb: a fenyőgyanta vastag rétege alatt nem szappanfőzet lapult, hanem a hamisított kötvények nyomólapjai. A szőnyegre hullott sárgarézpor árulta el, hogy a kliséket közvetlenül a vonat zökkenőin csiszolták készre.
Az utas elfehéredett ajakkal próbált megszólalni, de a gőzmozdony hirtelen, fülsiketítő fékcsikorgással megtorpant. A poharak megcsörrentek a tálcákon, ahogy a szerelvény lassan beállt az auberoche-i peron lámpafényébe.
A tolóajtó feltárult, s a lépcsőn rögtön két auberoche-i helyi nyomozó lépett a kocsi folyosójára. A vezetőjük határozott pillantással mérte fel a társaságot, majd egyenesen a sötétkék kabátos férfi felé lépett.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisított birodalmi értékpapírok szállításának és terjesztésének vádjával – jelentette ki a tiszt.
– ...amire a rendőrségnek pontosan harminc perce volt felkészülni a távíró-üzenetünk alapján – fejezte be mosolyogva Vaneau a félbeszakadt gondolatát.
Miután a gyanúsítottat a peronra kísérték, a kocsiban visszaállt a rend. Laurent elégedetten sóhajtott fel, miközben egy új utas szállt fel a szerelvényre: egy zaklatott tekintetű úr, aki gyanúsan óvatosan egyensúlyozott egy túlságosan nehéz, faragott sétapálcával. Vaneau csendben megfigyelte az érkezőt. Az ajtók csapódtak, s a vonat lassan kilendült a sötétségbe, Mireval állomása felé.