122/10. A felhúzókulcs titka — Megérkezés Varlange állomásra

– A doboz nem saját magától váltott ritmust – folytatta Vaneau higgadtan, miközben a folyosón összegyűlő kíváncsi utasokra pillantott. – A bőrmappába rejtett mágneses lemez és a sárgaréz csat érintkezése csupán álcázás volt. A valódi leállítókulcs mindvégig a szürke köpönyeg belső zsebében lapult.
A fiatal utas torkán akadt a szó, miközben óvatosan hátrálni próbált, de Laurent, a kalauz, rendkívül udvarias, ám határozott mozdulattal elállta az útját a teástálcával.
– Maga… maga képtelenségeket beszél! – dadogta a férfi, miközben a falhoz lapult. – Én csak a prototípust védtem!
– Ön nem védeni akarta, hanem elértékteleníteni, hogy Varlange-ban a saját cinkosa áron alul kaparintsa meg – felelte Vaneau száraz mosollyal. – Egyetlen apró részlet felett siklott át: a mágneses retesz nem ketyeg, ha a csavarorsót hátulról…
A mondat végét elnyelte a kerekek éles csikorgása. Az Intercontinental Express hirtelen akkorát fékezett, hogy a teáskannák fedelei ritmikusan csörrentek meg a tálcán. A szerelvény lassan begördült a kivilágított Varlange állomásra.
Az ajtó sziszegve feltárult, s a peronról két egyenruhás helyi nyomozó lépett a hálókocsi folyosójára. A vezetőjük határozott léptekkel a megszeppent utas elé állt.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, ipari kémkedés és árverési csalás kísérlete miatt.
– …és mert elmulasztotta felhúzni a saját zsebóráját – fejezte be Vaneau teljes nyugalomval, ahogy a gyanúsítottat kivezetélték a gőzölgő peronra.
A szerelvény hamarosan újra nekilendült a sötétségnek. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben egy új utas lépett a folyosóra: egy mogorva úriember, aki feltűnően óvatosan egy túlságosan is könnyű, lepecsételt bőröndöt szorított a mellkasához. Vaneau csendesen követte szemével a fura szállítmányt.