121/2. A dobozba zárt kattanás — Kanyarulatok Ollainville felé

A VIP-kocsi folyosóján a vonat kerekeinek ütemes kattogása mögül hamarosan fura, fémes kaparászás szűrődött ki a bezárt fülkeajtó mögül. Laurent kalauz meglepetten állt meg a szőnyegen, s fejét kissé félrebillentve igyekezett kitalálni a szokatlan zaj forrását.
– Monsieur Vaneau, hallja ezt? – suttogta a kalauz tágra nyílt szemekkel. – Úgy hangzik, mintha odaát egy órásstancával próbálnák áttörni a mahagóni burkolatot.
– Vagy a csomag próbál meg győzelmet aratni a zár felett – felelte Vaneau higgadtan, miközben lassú léptekkel a fülke felé sétált. – A türelmetlenség rossz tanácsadó, Laurent, különösen, ha valaki vörös viasszal igyekszik elfedni a saját kapkodását.
Ekkor a szomszédos fülke ajtaja óvatosan kinyílt, s a szürke köpenyes utas dugta ki a fejét. Sápadt arccal, szaporán szedve a levegőt nézett végig a folyosón, kis táskáját görcsösen a mellkasához szorítva.
– Mi ez a fémes zaj? – kérdezte fojtott, reszkető hangon. – Ugye nincs veszélyben a szerelvény? Én... én csak nyugodtan szeretnék megérkezni Ollainville-be!
– A szerelvény biztonságban van, Uram – nyugtatta meg Vaneau egy halk, derűs mosollyal. – Csupán a mechanika teszi a dolgát. Bár elismerem, néha a legcsendesebb fém alkatrészek okozzák a legzajosabb meglepetéseket.
A sötétkék kabátos utas kabinjából ekkor egy éles, csattanó hang hallatszott, mintha egy feszülő rugó pattant volna ki a helyéről, majd mély csend telepedett a folyosóra.