120/6. A leleplezett zármester — Megérkezés Grandpré állomásra

A szürke köpenyes férfi kétségbeesetten próbálta leporolni a hajtókáját, de ezzel csak még jobban szétkente a sárgarézreszeléket.
– Mindenki azt hitte – kezdte Vaneau –, hogy a VIP-fülkék zárait feszegetik. A félrevezetés kiváló volt. Csakhogy ön nem feszegetett, hanem a pálcájába rejtett miniatűr esztergával formálta újra a rézhenger fogaskerekeit a helyszínen.
– Ez agyrém! – horkant fel az utas.
– A részlet, ami elárulta – folytatta Vaneau szelíden –, a pálcájából kiesett alkatrész volt. És az a tény, hogy a kabátja úgy csillog a lámpafényben, mint egy órásműhely padlója.
Laurent kalauz elégedetten bólogatott. Vaneau épp kimondta volna a végső szót:
– Ön tehát nem más, mint…
A vonat hirtelen akkorát fékezett, hogy a teáscsészék élesen megcsörrentek. A szerelvény lassítva begördült Grandpré állomásra.
Az ajtók kinyíltak, s két helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük a szürke köpenyes férfihoz fordult:
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, vasúti betörési kísérletek ügyében!
Vaneau ekkor nyugodtan befejezte a mondatot:
– …a leleményes szélhámos, aki elfelejtette, hogy a rézpor fecseg.
A tettes elvezetése után új utas lépett a folyosóra, egy feltűnően nehéz, lepecsételt csomagot szorítva magához. Vaneau csendesen figyelte, amíg a vonat újra mozgásba lendült.