119/7. A csendes eszterga titka — Megérkezés Auberoche állomásra

A csikorgó fékek éles hangja áthasította a folyosó csendjét, ahogy az Intercontinental Express zökkenve megállt Auberoche állomás füstös peronja mellett. Az ütközés erejétől a sötétkék kabátos utas gépiesen visszahőkölt, de Laurent kalauz már széles vállal elállta a fülke kijáratát.
– Úgy tűnik, a zenei előadás ezennel véget ért – jegyezte meg Vaneau elégedett nyugalommal, miközben a fülkeajtóban két határozott fellépésű helyi nyomozó bukkant fel.
A csendőrbiztos rögvest belépett a szűk térbe, és szigorú pillantást vetett a ládát görcsösen szorongató férfira.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, illegális öntőminták és hamisítványok készítésének alapos gyanújával!
A férfi kétségbeesetten szólni akart, de Vaneau halkan, rendületlen eleganciával fejezte be gondolatát:
– A cipőjén pihenő rézpor pontosan megegyezik a hiányzó mintaötvözettel. A finommechanikai eszterga kattogása elfedte a reszelést, ám a fizika törvényeit nem lehet eltagadni.
Miután a bilincsbe vert utast elvezették a peronon várakozó csendőrkocsihoz, a szerelvény lassan újból nekilendült. Laurent megkönnyebbülten sóhajtott fel, miközben zsebkendőjével gondosan feltörölte a szőnyegre szóródott port.
– Ismét egy rendkívül tanulságos utazás, Monsieur Vaneau.
– A tanulságok mindig megvárják a következő megállót, Laurent – válaszolta a fődetektív szelíden. Ekkor a szomszédos folyosó felől egy szokatlanul nehéz, csontnyelű sétapálca ritmikus koppanása hallatszott, s egy új utas lépett a hálókocsi sötétedő folyosójára.