118/9. A ketyegő kalapdoboz nyomában — Felderítés Puyvallon felé

Laurent halk léptekkel követte Vaneau-t a négyes fülke felé vezető folyosón. Odabentről tompa, fémes ketyegés szűrődött ki, amely ritmikusan követte a szerelvény kanyarodását.
– Monsieur Vaneau – suttogta a kalauz, és a zsebében lapuló kulcsot szorongatta. – Ön szerint dinamit rejtőzik abban a kartondobozban? Vagy egy különösen ideges szerkezet?
– Egy kalaptól mindenképpen szokatlan teljesítmény a másodpercek visszaszámlálása – jegyezte meg Vaneau higgadtan. – Bár a kalapdivat meglepő fordulatokra képes.
Ebben a pillanatban a négyes fülke ajtaja résnyire nyílt. A sötétkék kabátos utas rémült tekintettel pillantott ki a folyosóra, homlokán apró izzadságcseppek csillogtak.
– Maguk még mindig itt ólálkodnak? – sziszegte szaggatottan, szinte sípolva szedve a levegőt. – Megmondtam! A csomagom rendkívül érzékeny a zökkenőkre! Ha a szerkezet elmozdul...
– Nyugodjon meg, Monsieur – szólt Vaneau szelíden, és megállt. – Az Intercontinental Express sínpárja kifogástalan. Csupán azt szeretném tudni, a kalapja selyemből készült-e, vagy finom rézreszelékből, mint a montvali kottatartó?
Az utas szeme tágra nyílt a döbbenettől. Egyetlen szó nélkül visszarántotta az ajtót, a zár kattanása pedig végigvisszhangzott a szűk átjárón.
Laurent értetlenül vakarta meg a fejét.
– Uram... ön szerint mit forgat a fejében?
– Azt nem tudom – felelte Vaneau szárazon –, de a dobozában mindenesetre több a fogaskerék, mint a nemez.