118/7. A montvali állomás — A félbeszakadt szimfónia

Émile Vaneau lassan benyúlt mellényzsebébe, és előhúzta a sokat megért ezüst zsebóráját. Egy halk kattanással felpattintotta a fedelét, néhány másodpercig figyelmesen méregette a mutatók járását, majd higgadtan felnézett.
– Pontosan öt perc múlva Montval állomásra érkezünk – jelentette ki szelíden, miközben visszacsúsztatta az órát.
– És ezt miből gondolja, Monsieur? – kérdezte feszülten a sötétkék kabátos hölgy, miközben próbálta elrejteni reszkető kezét. – És mi köze van egy eltört kottatartónak a nyomdaiparhoz?
– A zene és a fémipar kapcsolata néha közelebbi, mint hinnénk – jegyezte meg a szürke köpenyes utas. – Különösen, ha a kottalapok között vízjeles bankjegypapír lapul.
– Valóban – bólintott Vaneau. – A hölgy nem hárfázni indult, hanem a legújabb mintanyomatokat akarta átadni a montvali kapcsolatának. A gépzsíros szerkezet pedig arra szolgált volna, hogy lelepleződés esetén a bizonyítékot reszelékké őrölje. Ám a vasútvonal kanyarulata közbeszólt.
A hölgy sápadtan felcsattant:
– Ez nevetséges feltételezés! Önöknek semmi joguk...
Mielőtt azonban befejezhette volna a mondatot, a szerelvény váratlanul nagyot zökkent, és a fékek csikorgva szorultak a kerekekre. Poharak csördültek a szalonkocsiban, a vonat lassan begördült a kivilágított montvali peron mellé.
Az ajtó sziszegve kinyílt, és két egyenruhás helyi nyomozó lépett a kocsiba. A vezetőjük határozott léptekkel a sötétkék kabátos nőhöz sétált.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamis bankjegyöntvények csempészése ügyében – jelentette ki keményen a tiszt, majd intett a társának.
Amikor a nő kétségbeesetten Vaneau-ra pillantott, a fődetektív csak halk sóhajjal igazított meg a gallérján.
– A tények néha meglepően jó időzítéssel bírnak – fűzte hozzá szárazon.
A gyanúsítottat elvezették. A peronon zakatoló tömegből egy új utazó lépett a vonatra: egy alacsony, kalapos úriember, aki egy különösen nehéz, lelakatolt kalapdobozt szorongatott a karja alatt. Vaneau elgondolkodva követte tekintetével az új jövevényt, miközben a vonat ajtajai becsukódtak, és a szerelvény robogott tovább a sejtelmes éjszakába.