113/5. A leleplezett hamisító — Megérkezés Beaumont állomásra

– A kámforos pára nem puszta véletlen volt, uram – jegyezte meg Monsieur Vaneau a tőle megszokott száraz eleganciával. – Mindenki azt hitte, egy elromlott fűtőszelep sziszeg a hatos fülkében. A félrevezetés kitűnő volt, ám a nyomdaolaj jellegzetes aromáját még a legtöményebb kámfor sem képes teljesen elfedni. Az a bizonyos mobil szerkezet nem a fűtést szolgálta, hanem a leleplezés esetén a hamisított klisék gyors megsemmisítését.
A sötétkék kabátos utas sápadtan támaszkodott a folyosó faburkolatának. Laurent kalauz feszülten szorította a teástálcát, attól tartva, hogy a csészék mindjárt darabokra törnek.
Mielőtt a leleplezett férfi szóra nyithatta volna a száját, a szerelvény hirtelen akkorát fékezett, hogy a fémteáskanna élesen megcsendült. Az Intercontinental Express csikorgó kerekekkel, lassan begördült Beaumont gőzbe borult állomására.
A vagon ajtaja kinyílt, s a peronról két határozott fellépésű helyi nyomozó lépett a folyosóra.
– Letartóztatom Önt a törvény nevében, hamisítás és tiltott nyomdagép üzemeltetésének alapos gyanújával! – jelentette ki a hatóság vezetője, és a kattanás kíséretében már fel is került a bilincs a csuklókra.
– ...amint láthatja, a nyomozó urak pontosan érkeztek – fejezte be elégedett mosollyal Vaneau, elrakva az ezüst zsebórát.
A hamisítót elvezették, s míg a fülkesor elcsendesedett, új utasok léptek a kocsiba. Vaneau tekintete megakadott egy zaklatott úriemberen, aki egyetlen apró, mégis láthatóan rendkívül nehéz hegedűtokot szorongatott. Az ajtók becsukódtak, s a vonat komótosan megindult Loriol felé.